Bemutatkozás

A Nyelvtudományi Tanszék elődje, a Nyelvészeti és Kommunikációs Intézet a Pécsi (Janus Pannonius) Tudományegyetem Tanárképző Karának az alapító tagja volt 1982-ben.

A jelenlegi Bölcsészettudományi Kar számos tagja (például az angol tanszékek, a latin nyelvek tanszékei, a Kommunikáció és Médiatudományi tanszék) ebből az intézetből ered, függetlenné "cseperedve" a nyolcvanas évek végére. Így jelenleg a Nyelvtudományi Tanszék világosan körülhatárolt oktatási és kutatási profillal rendelkezik. Egy évtizeden keresztül önállóan működött egy finnugor tanszék is, amit takarékossági okokból 2005-ben beolvasztottak a Nyelvtudományi Tanszékbe. Ekkor hoztuk létre a jelenlegi tanszéki struktúrát, három szemináriummal.

A tanszék elsődlegesen a nappali, kiegészítő és levelező képzésben magyar szakosként tanuló hallgatók nyelvészeti képzésének ellátására hivatott; az ő létszámuk egyes években az ezret közelíti. Két kisszakot magunk működtetünk: ez az alkalmazott nyelvészeti szak, illetve a magyar mint idegen nyelv / hungarológia szak. A kilencvenes évek elején a pécsi bölcsészeti képzés meghonosítójának tekinthető Szépe György professzor közös alapító-vezetője volt a tanszéknek és a pécsi Nyelvtudományi Doktori Programnak. (A Tanszék egy ideig Magyar Nyelvi Tanszék néven működött az "intézeti" éveket követően, majd Szépe professzor javaslatára a kilencvenes évek közepétől Nyelvtudományi Tanszékként folytatta a működését.) Az együttműködés mind a mai napig igen szoros a Kassai Ilona doktori iskolavezető professzor, Szépe György programvezető emeritus professzor és Alberti Gábor tanszékvezető professzor vezette egységek között. Általános/elméleti nyelvészeti szakot is működtettünk egy időben, számos tudományos diákköri győztest adva az egyetemnek. A szak bürokratikus okokból szűnt meg, amikor az általános és alkalmazott nyelvészeti képzés országosan szétvált, de a Bologna-program keretében a többi szakkal együtt készülünk (újra?)indítani.

A tanszék 12-15 státuszt mondhat magáénak a kari tradíciók szerint. Valamennyien vagy rendelkeznek már PhD-fokozattal (illetve még magasabb fokozatokkal), vagy éppen annak megszerzésén fáradoznak doktoranduszként, még az ügyvivő szakértőnket is beleértve. Elsődleges feladatunknak a nagy létszámú magyar szakos bázis a szokásosnál igényesebb tudományos alapképzését tekintjük, amit hatékonyan próbálunk integrálni egy kis volumenű, de nagyon igényes elitképzéssel. Grammatikai képzésüket például a Kiefer szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan korszerű strukturalista-generatív tudományos anyagain alapuló tananyagainkra építjük; eközben a tanár szakosok számára sokféle olyan kurzust indítunk, melyek témáját az jelenti, hogy a hagyományos nyelvtanoktatást hogyan lehetne megújítani. Ez utóbbival kapcsolatban szeretnénk ehelyütt is beszámolni arról, hogy OTDK-díjazottjaink nagy része nappali ösztöndíjasként folytathatta pályafutását, és nemcsak pécsi, de budapesti, szegedi, illetve amsterdami doktori iskolákban is.